Szombaton némi gyereksikítás folyományaként fél 2-es lefekvés után sikerült fél 8-kor kelni, de legalább nem 5 fokban ébredtem. 😀 Reggeli kakaó, kalács lekvárral – luxusban éreztem magam az elmúlt 5 napban evett 1 kg cerbona után. Reggeli után elmentünk a piacra, henteshez… stb bevásárolni az ebédhez. Félúton se voltunk még amikor kineveztek hivatalos lónak, aminek eredményeképpen engem ért a megtiszteltetés, jog: húzhatom a „teo” névre keresztelt 2 személyes babakocsiszekér kombót (majd lesz kép ha géphez jutok) odafele leadtam a biciklim szerelőhöz az előző nap ismét gajra ment váltót használhatóvá tenni (normálisabb volt, mint az előző szerelő és lényegesen olcsóbb) egy másik boltba némi hezitálás után szereztem egy csomagtartót, hogy az unalmamban megálmodott koncepciót átültessem a gyakorlatba.
Miután hazaértünk kimentem a kertbe focizni a gyerekekkel, nagy örömükre a nedves füvön rögtön bemutattam egy spárgát, nem mondanám hogy jólesett, de legalább még megy… Foci után előkészület az ebédhez (grill benyújtás zöldségdarabolás… stb) közben elmentem a biciklimért, gyors zuhany és máris lehetett is enni. Zseniálisan jó volt, újkrumpli hagymával zöldségekkel sütőben meggrillezve, faszenes sütőn sült bajor fehér kolbász grillezett cukkinivel (na, ez az, amire mostanában nagyon rákatantam) volt még hal is, de az nem a szívem csücske. Ebéd után bicikli szerelés, csomagtartót raktuk fel a kis segítőmmel (Jonas 5 éves, tettre kész szerelő) + kicsit meg kellett fúrni a fém lapot mert túl nagy volt bele a csavar.
Kész, kaptam bérletet térképet, bementem a városba, de már előtte megpróbáltak visszatartani a gyerekek, mert azt hitték nem jövök vissza:) az előző estével ellentétben gond nélkül betaláltam, nézegettem, söröztem (olyan volt mint a Deák tér csak úgy 30x akkora, mindenhol rengeteg ember és stílus. Voltak figurák akik azért rendesen vitték a prímet öltözködés terén, főleg pár látványosan meleg tag, akik olyan cuccban voltak amit egy ’70-s évekbeli new yorki strici is túlzásnak gondolt volna… Imádtam a város sokszínűségét, hangulatát, öltözködésileg kb 80-ás évek harlemi divatjától a mai divatig minden volt és láttam több bundesliga sérót is.
Sikerült táskát vennem, utolsó darabra való tekintettel leárazva. Ez azért kiemelendő mert egyszerűen nem lehet kapni alsó kategóriás cuccokat. Táskából például van Ortlieb és Vaude, semmi más, ez meg sajnos nem csak minőségben felső kategória, persze itteni szemmel nem oly vészes mint Magyarországról nézve. 8-kor estem haza, megírtam az előző 2 napi horrort, gyors vacsora, Facebook és kidőltem.
Vasárnap is maradtam, elsősorban nem a pihenés és a bicikli rendszerezés miatt, hanem mert 10 éve nem láttam a keresztanyukámat, életembe meg szintén meg tudnám számolni két kezemen. De hát 800km-ről nem egyszerű, van ez így. 🙂 Elvoltunk napközben, játszottunk neteztem, délutáni szieszta, segítettem kicsit az ebédnél de inkább az evésnél (vasárnap pizza nap, oh yeah) este megterveztem a Strasbourg – Párizs útvonalat, hogy ne kelljen GPS-l szórakozni, csak elővenni a papírt, kicsit beszélgettünk még, fél 10kor pedig offoltam magam, hulla fáradt voltam, nem egyszerű ha egész nap az ember nyakába ugrálnak, de azt kell mondjam imádtam a gyerekeket:)