13. nap – augusztus 16., szombat
Már este is majdnem befagytam a kempingben, ezen az éjszaka se változtatott, a reggel megint csúszott a hideg miatt. 6-kor nagy nehezen felöltöztem a hálózsák rejtekében, majd kötelező körök + kikukkantottam tengert nézni nappal. Indulás, előtte gyorsan egy kis net, és mivel még az egész kemping aludt, sikerült használni normálisan:)
Az első 20 km kicsit szenvedősre sikerült, nem akartam megbarátkozni a széllel, hideggel, nappal, úttal..stb. Utána utolért pár srác, köszöntek, én meg cserébe beálltam mögéjük stéherezni kicsit, de sajnos 2 km után elkanyarodtak másfelé. Lassan elkezdtem keresni, hol kajáljak valamit, elkezdtem figyelni erre a részre is, hogy legyen, ami hajtja a gépet. Miközben leskelődtem, mellém gurult két tag, a köszönés folytatásaként elkezdtünk beszélgetni: én leegyszerűsítve, újdonsült barátom, Hugo pedig azt a 30 angol szót rendezte kérdésekbe, amit ismert 😀 – az első 10 kilin beszélgettünk, majd kicsit beálltam mögé, hogy nehogy már én vigyem őket, messzebb megyek elvégre is. Aztán jött egy hegyecske, teljesen ráfeszültem, hogy ne hagyjanak ott, nem akartam a jó kis szélárnyékomat elveszíteni. Végül nekem kellett bevárni őket a hegy tetején, és amikor félig halálukon felérték, miközben én fényképezgettem, rám is szólt a kis humoros, hogy lendületben van, nehogy megint rám kelljen várni.. 😀 Imádni való stílusa volt, ugyanúgy dirigálta a kocsikat, ahogy a tegnapi ember. Már korábban is gondolkoztam ezen, hogy mennyire szürreális látvány lehet, hogy elöl teker egy helyi outis, aki látszólag a fél tartományt ismerte, aki szembejött, mögötte teker egy srác két túratáskával, a sort pedig még egy outis zárja. Többen mondjuk meg is mosolyogták szembejövők közül, egy bácsika meg megdörzsölte a szemét, mert azt hitte, rosszul lát. Rimini előtt érzékeny búcsút vettünk, én megköszöntem, hogy volt kivel menni, ők jó utat kívántak, aztán ciao.
Nem sokkal utána találtam egy nyitva lévő boltot, reggelire gyors joghurt + fél sajtos zsemle, majd irány tovább. Itt jött egy kis egyensúlygyakorlat, mert át kellett másznom egy 6 km-es dugón, és eléggé érzésre tudom csak, hogy mennyire nyúlik ki a táska oldalra. Ezután egy kis mélypont, de szundikáltam 20 percet egy padon, és máris szebb lett a világ.
Utána kicsit szüttyögősebb tempó, majd újratervezés, mert a GPS továbbra sincs tisztában az autóút bonyolult fogalmával. Áthúztam Ravennán, majd végtelen szántóföldek között kanyargott az út. Elértem a korábban már fejben kizárt komphoz, de túl messze volt a híd, gondoltam lesz, ami lesz. Aggodalmam hiábavaló volt, a komp pont egy reppernyi eurót kóstált (50 cent), és egy gyönyörű öbölszerűség mellé vitt. Egyik oldalon a folyó kanyargott, másikon hatalmas, édesvízzel keveredő öböl, kavicsos parttal, horgászkunyhókkal, különböző madarakkal. Az út kb. 20 km-t kanyargott itt, egy idő után kezdett is kicsit monoton lenni, majd kénytelen voltam visszamászni a partra, mert nem láttam más esélyt, hogy legyen hol aludni. A parton újra nyüzsgés, rengeteg ember. A kempingben nem volt semmi extra, ingyen net, lefekvés előtt egy kis olvasás, majd szunya kisebb megszakításokkal reggelig.