Reggel gyanúsan sötét volt a szobában – sajnos ahogy sejtettem, szakadt az eső. Reggeli (szót se érdemel :/) végére hálisten nagyjából mérséklődött szemerkélésre, de azért előtúrtam az esőcuccot, és minden mindegy alapon rákötöztem a cuccok tetejére, hogy ha megered, ne kelljen vacakolni. Indulás után kb. 2 perccel abbahagyta, elkezdett melegedni az idő, a nap is kisütött. Mindez szép és jó, de ugye a víz a párolog…fogjuk rá, hogy továbbvittem az idei vb egyik átkát (30 fok-70% páratartalom).
A mai nap nem sok izgalmas dolog történt, nagyrészt mezőgazdasági területeken mentem át + 1-2 szebb városkán. A Navigon miatt 2 éve volt pár nehéz ideg-összeroppanásom, de úgy tűnik, összeszedte magát, és végre nem teszi egyenlővé a gyalogos és biciklis forgalmat, gyönyörűen megtervezte alacsonyabb rendű utakra a napot.
Az utolsó 40 km kicsit pokolra sikerült. Az eléhezés határán nagy boldogan túrtam elő a reggeliről elmentett kaját, de már a zacskó megtalálása után feltűnt, hogy van rajta egy rakat lyuk, ami eddig nem: hangyák… – ismét köszönöm Mr. Murphy, hogy foglalkozol velem 😉 ( azt viszont elképzelni se tudom hogy kerültek oda, mert egy házban aludtam). Nem volt mit tenni mentem tovább, GPS elő, kinéztem a legközelebbi boltot, ami 10 km-re volt. Itt megdobta a dolgot, hogy rájöttem, a sapka felhajtott simlije nem segíti elő a napszúrás elkerülését, de persze késő volt. Az utolsó 5 km-en gyakorlatilag átrugdostam magam. Az evésre jobban oda kéne figyelnem. Letuszkoltam egy csokit meg valami péksütit nagy nehezen, a maradék 25 kili pedig szinte elrepült 🙂
A kemping a tavalyi német – holland – francia árakhoz képest pofátlanul magas, de a medence mindenért kárpótol.
A lábam miatti 2 hét kihagyást nagyon érzem, pont előtte volt nem sokkal próbából egy 240 km-es lósz, az után nem volt ennyi bajom, pedig most csak 146 kilit jöttem. Ha valaki olvasná, aki nagyobbakat edz, nem tűnik annyira soknak, hogy valaki agonizáljon, de mellé 30 fok, magas páratartalom és 12 kg cucc társul. Mai nap mérlege 146km, 380 m szint, 5948 kalória kb. 6 óra menetidőre.
A végére a mai nap majdnembalesete: a pesti kocsis technika itt is működik, pont átcsúsztam a piroson, mentem volna egyenesen, mögülem (ezért előre elnézést) pedig egy idióta faszkalap úgy gondolta, ha ő kanyarodik, biztos én is arra megyek…a kezem persze messzebb volt éppen a féktől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha nem hallom meg, hogy megcsikordul a kereke, fix hogy elüt, így valami csoda folytán bele tudtam húzni a kanyarba a biciklit.