Szombathely – Nagykanizsa – autópálya-pihenő Padova előtt
Végre úton!
Éjszaka, mint az elmúlt pár napban is, nagyon rosszul aludtam, kb. félálomban voltam végig. 5-kor már ébren voltam, hogy alapot szolgáltassak kedvenc közmondásomnak: „Ha nem lenne utolsó pillanat semmi nem készülne el„. Reggel töltöttem az újonnan beszerzett butatelefonomra zenét (25nap készenlét a tapitelefonok korában olyan, mint a mennyország…), összepakoltam a cuccom, utolsó egyeztetés az útvonalról, egyeztetés a fuvarozómmal, majd reggeli, és indulás Kanizsára. Odafelé én vezettem, anyukám jött velem, hogy visszahozza a kocsit, sajnos a vonat ritka hülyén jár ezen a vonalon, ő pedig megoldotta hogy átszervezze a munkát (innen puszilom még1x).
Nagykanizsán a Tescónál találkoztunk, teljesen véletlenül pont amellett a kamion mellett sikerült parkolni, amivel aztán továbbjöttem. Előzetesen voltak aggályaim, Oszkáron és stoppal is sikerült mar olyan fuvart kifognom, ahol 2 perc után eret vágtam volna legszívesebben, ez esetben viszont 2 perc után látszott, hogy nem lesz gond:). (És ezt nem csak azért írom, mert kint lesz Facebookon, ahol ismerősök lettünk a sofőrrel! – ezúton is elnézést de a névmemóriám nem a régi…). Útközben végig beszélgettünk, jól tudtunk haladni, egyedül Szlovéniában kellett tötymörörögni egy baleset miatt. Eddig is csodáltam a kamionokat, de végre kérdezhettem sok okosat, ami ezzel kapcsolatban érdekelt, teljesen lenyűgözött, és azt hiszem, kicsit bele is szerettem.
Az olasz határ után be kellett iktatni egy 45 perces kötelező pihenőt, szintén kötelezőnek mondható presszóval. Ha Messza vagy Kata olvassa a blogot, ezúton üzenem, hogy ebbe nem kellett cukor és normális kanál is járt hozzá 😉
Innen még cirka 140 kilométer volt hátra, az idővel sajnos elcsúsztunk, ezért otthonról kellett némi távsegítség, mert mire a kempingbe értem volna 1. rám sötétedik 2. este 8 óra a végső határ, amíg egy olasz hajlandó a recepcióban ülni, utána ha egy kocsit adnék neki se lenne hajlandó a kisujját se mozdítani. A szállás a pihenőtől, ahol ki tudtam menni egy párhuzamos útra, 5 km volt. Ideérve kiderült, hogy ez egy XVI. századi monostor átalakítva, ennek ellenére reggelivel is ugyanannyi egy éjszaka, mint máshol a kemping.
A recepciós lányok külön figyelmet érdemelnek ha valaki a környéken jár 😉 (Velence és Padova is kb 20 perc innen kocsival.)
Holnap (augusztus 5-én, kedden) megyek tovább Bolognába, ami innen ~200 km. Képek is lesznek majd, ha lesz normális net, egyelőre a bátyám tölti fel a blogot, bejegyzésenként 70 Ft adatforgalom árban.
Benne vagyok a Blikkben, küldtek tiszteletpéldányt is 🙂
Pedig mindig azt hittem, hogy majd én is címlaplány leszek, pálmalevéllel takargatva magam, pajkosan kacsintva:(