Hónap: 2014 augusztus

Dolo – Bologna

Reggel gyanúsan sötét volt a szobában – sajnos ahogy sejtettem, szakadt az eső. Reggeli (szót se érdemel :/) végére hálisten nagyjából mérséklődött szemerkélésre, de azért előtúrtam az esőcuccot, és minden mindegy alapon rákötöztem a cuccok tetejére, hogy ha megered, ne kelljen vacakolni. Indulás után kb. 2 perccel abbahagyta, elkezdett melegedni az idő, a nap is kisütött. Mindez szép és jó, de ugye a víz a párolog…fogjuk rá, hogy továbbvittem az idei vb egyik átkát (30 fok-70% páratartalom).

A mai nap nem sok izgalmas dolog történt, nagyrészt mezőgazdasági területeken mentem át + 1-2 szebb városkán. A Navigon miatt 2 éve volt pár nehéz ideg-összeroppanásom, de úgy tűnik, összeszedte magát, és végre nem teszi egyenlővé a gyalogos és biciklis forgalmat, gyönyörűen megtervezte alacsonyabb rendű utakra a napot.

Az utolsó 40 km kicsit pokolra sikerült. Az eléhezés határán nagy boldogan túrtam elő a reggeliről elmentett kaját, de már a zacskó megtalálása után feltűnt, hogy van rajta egy rakat lyuk, ami eddig nem: hangyák… – ismét köszönöm Mr. Murphy, hogy foglalkozol velem 😉 ( azt viszont elképzelni se tudom hogy kerültek oda, mert egy házban aludtam). Nem volt mit tenni mentem tovább, GPS elő, kinéztem a legközelebbi boltot, ami 10 km-re volt. Itt megdobta a dolgot, hogy rájöttem, a sapka felhajtott simlije nem segíti elő a napszúrás elkerülését, de persze késő volt. Az utolsó 5 km-en gyakorlatilag átrugdostam magam. Az evésre jobban oda kéne figyelnem. Letuszkoltam egy csokit meg valami péksütit nagy nehezen, a maradék 25 kili pedig szinte elrepült 🙂

A kemping a tavalyi német – holland – francia árakhoz képest pofátlanul magas, de a medence mindenért kárpótol.

A lábam miatti 2 hét kihagyást nagyon érzem, pont előtte volt nem sokkal próbából egy 240 km-es lósz, az után nem volt ennyi bajom, pedig most csak 146 kilit jöttem. Ha valaki olvasná, aki nagyobbakat edz, nem tűnik annyira soknak, hogy valaki agonizáljon, de mellé 30 fok, magas páratartalom és 12 kg cucc társul. Mai nap mérlege 146km, 380 m szint, 5948 kalória kb. 6 óra menetidőre.

A végére a mai nap majdnembalesete: a pesti kocsis technika itt is működik, pont átcsúsztam a piroson, mentem volna egyenesen, mögülem (ezért előre elnézést) pedig egy idióta faszkalap úgy gondolta, ha ő kanyarodik, biztos én is arra megyek…a kezem persze messzebb volt éppen a féktől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha nem hallom meg, hogy megcsikordul a kereke, fix hogy elüt, így valami csoda folytán bele tudtam húzni a kanyarba a biciklit.

Szombathely – Nagykanizsa – autópálya-pihenő Padova előtt

Végre úton!

Éjszaka, mint az elmúlt pár napban is, nagyon rosszul aludtam, kb. félálomban voltam végig. 5-kor már ébren voltam, hogy alapot szolgáltassak kedvenc közmondásomnak: „Ha nem lenne utolsó pillanat semmi nem készülne el„. Reggel töltöttem az újonnan beszerzett butatelefonomra zenét (25nap készenlét a tapitelefonok korában olyan, mint a mennyország…), összepakoltam a cuccom, utolsó egyeztetés az útvonalról, egyeztetés a fuvarozómmal, majd reggeli, és indulás Kanizsára. Odafelé én vezettem, anyukám jött velem, hogy visszahozza a kocsit, sajnos a vonat ritka hülyén jár ezen a vonalon, ő pedig megoldotta hogy átszervezze a munkát (innen puszilom még1x).

Nagykanizsán a Tescónál találkoztunk, teljesen véletlenül pont amellett a kamion mellett sikerült parkolni, amivel aztán továbbjöttem. Előzetesen voltak aggályaim, Oszkáron és stoppal is sikerült mar olyan fuvart kifognom, ahol 2 perc után eret vágtam volna legszívesebben, ez esetben viszont 2 perc után látszott, hogy nem lesz gond:). (És ezt nem csak azért írom, mert kint lesz Facebookon, ahol ismerősök lettünk a sofőrrel! – ezúton is elnézést de a névmemóriám nem a régi…). Útközben végig beszélgettünk, jól tudtunk haladni, egyedül Szlovéniában kellett tötymörörögni egy baleset miatt. Eddig is csodáltam a kamionokat, de végre kérdezhettem sok okosat, ami ezzel kapcsolatban érdekelt, teljesen lenyűgözött, és azt hiszem, kicsit bele is szerettem.

Az olasz határ után be kellett iktatni egy 45 perces kötelező pihenőt, szintén kötelezőnek mondható presszóval. Ha Messza vagy Kata olvassa a blogot, ezúton üzenem, hogy ebbe nem kellett cukor és normális kanál is járt hozzá 😉

Innen még cirka 140 kilométer volt hátra, az idővel sajnos elcsúsztunk, ezért otthonról kellett némi távsegítség, mert mire a kempingbe értem volna 1. rám sötétedik 2. este 8 óra a végső határ, amíg egy olasz hajlandó a recepcióban ülni, utána ha egy kocsit adnék neki se lenne hajlandó a kisujját se mozdítani. A szállás a pihenőtől, ahol ki tudtam menni egy párhuzamos útra, 5 km volt. Ideérve kiderült, hogy ez egy XVI. századi monostor átalakítva, ennek ellenére reggelivel is ugyanannyi egy éjszaka, mint máshol a kemping.
A recepciós lányok külön figyelmet érdemelnek ha valaki a környéken jár 😉 (Velence és Padova is kb 20 perc innen kocsival.)

Holnap (augusztus 5-én, kedden) megyek tovább Bolognába, ami innen ~200 km. Képek is lesznek majd, ha lesz normális net, egyelőre a bátyám tölti fel a blogot, bejegyzésenként 70 Ft adatforgalom árban.

Benne vagyok a Blikkben, küldtek tiszteletpéldányt is 🙂

Pedig mindig azt hittem, hogy majd én is címlaplány leszek, pálmalevéllel takargatva magam, pajkosan kacsintva:(