8. nap – augusztus 11., hétfő
Az éjszaka folyamán megint karaoke szórakoztatott, az oldalamon már nem nagyon tudok aludni, mert kék-zöld folt az egész, egyszóval hulla vagyok. Reggel az indulás se úgy sikerült, ahogy terveztem, fel se bírtam kelni, aztán találtam a hátsó kerekemben egy tüskét. Utána viszont a gumileszedőt nem találtam, szóval megoldottam az egyik gumipókkal. Indulás előtt még kicsit trécseltem a hollandokkal, kiderült, hogy onnan jönnek, ahova megyek, szóval elmondták mi a helyzet arrafelé.
Indulás után még éreztem magamban a powert, aztán 10-15 km után elfogytam. Nem tudom, mi történt, a kondimra nem fogom, mert ment volna, de egyre szarabb volt az út, a vidék stb.
Az elején az agyi kapacitásom jelentős részét az foglalta le, hogy folyamatosan egyensúlyoztam az út menti méter mély kátyúk és a bal oldalamon elhúzó kocsik között, miközben próbáltam arra is figyelni, hogy a folyamatosan kihajtó, satuzó, ajtót kinyitó kocsik karosszériáját ne nézzem meg közelebbről. Ez a rész kb. 25 km volt, ahol a part menti városokból kiérve nem tudom, milyen vidéken mentem, de elképesztően elhanyagolt volt. Az út mellett kupacban állt a szemét, az éjjeli pillangók nem törekedtek rá túlzottan, hogy a munkájukat legalább egy kicsit távolabb eszközöljék az úttól. Síkság, meleg, pára, szembeszél; teljesen kikészültem, így bármennyire is fájt az önbecsülésemnek. 90 kilométer után lecuccoltam egy kempingben.
Pozitív hozományaként viszont végre tudtam fürdeni a tengerben, ittam egy sört, vettem a boltban tonhalsalátát, sőt pofátlan módon még szunyáltam is egyet délután. Az estéről inkább nem ejtenék szót, de maradjunk annyiban, hogy a sátorhelyek kb. 30 m-re voltak a színpadtól, ahol a változatosság kedvéért karaoke est volt…