Reggel a szokott rutin, indulás. Jött a megszokott szembeszél, ami miatt minden nap úgy érzem, mintha másfélszer annyit tekernék, mint kéne. Az elején egy laza 10 kili körüli síkon pörgetés, aztán indult a móka. Magamban csak toszkán pokolnak becézgettem az isten háta mögötti, végenincs utakat, minden dombra fel, változó útminőséggel, de nagyjából még a tűrhető kategóriában. Ismét azzal szívtam, hogy mezőgazdasági terület lévén folyamatosan locsolnak, páratartalom az egekben, a tüdőm lélekben pedig alpesi levegőt inhalált.
A GPS megint vicces fiút játszott, bár utólag visszanézve inkább az olasz útkezelő volt a ludas. Rendes útnak mutatva rátévedtem egy olyan szakaszra, ahol szerintem még tankok is mentek, fokozva a dolgot pedig még egy kis patakon is át kellett kepeszteni. Utána gurulás, látszott, hogy sík rész jön, végre megkönnyebbülten, lehet haladni normálisan.
Aztán az ut kiért az SS1-re, ami itt éppen 2×2 sáv, autók és kamionok 110-zel, 20 kilométert kellett volna kb. mennem ezen az úton. Az életemet a lustaságom elé helyeztem, így hát jöhetett az újratervezés. 60 km kerülő vissza a hegyekbe. Teljesen kizárt. Találtam 20 km-re egy állomást, a térkép alapján a sínek arra mennek, amerre én, ki tudom kerülni a gázos szakaszt. Nagy nehezen odaértem, pont ment egy vonat a jó irányba, tökély.
57 km vonatozás, a főutat ezzel kikerültem. 5-re értem a célállomásra, 86 kili onnan a kemping, kicsit szoros, de csináljuk. Számomra is meglepő módon a 90%-a megvolt 30 pluszos átlaggal, aztán beértem Róma tengerparti részére, vasárnap este. Összefoglalva olyan volt, mint egy daráló, minden irányból jöttek, nem túl lassan, folyamatosan kivágtak, satufék, padló..etc. A pesti rutin azért átsegített, de hazudnék, ha azt mondanám hogy élveztem.
Innen az út nagyobb része a reptér mellett vitt, apró turistalátványosságként a leszállópálya vége majdnem egybeért az úttal, emiatt a gépek kb. 30 méterrel a fejem felett húztak el. Király :D. Van fényképem is, majd mutatom, ha lesz netem.
A kempingbe már sötétben értem, kicsit lóhalálában, mert féltem, hogy a recepció bezár, és néha ilyenkor a portán meggyőzhetetlen csúnya biztiőrök állnak, akik az anyjukat se engednék be, ha nincs engedélye.
A sátorszomszéd jó fej hollandok kicsit kirángattak a világvége hangulatomból. Végre volt zárható doboz, ahol lehet dolgokat (telefont, akksit, GPS-t stb.) tölteni, teszem hozzá igényem évek óta volna rá, de most találkoztam vele először. Kicsit még neteztem a portán lévő gépen, aztán csendben kidőltem a sátorban.
Mai mérleg: 190 km, 1300 m szint